Ötnapos szalézi éves lelkigyakorlatra megyek János rendtársammal Péliföldszentkeresztre (ld. a képen szentkereszti templombelső).
Szombat este lehetek először újra netközelben, addig viszont imaközelben! Imádkozom mindannyiatokért a csendben, és ezt kérem én is Tőletek! Addig is jó olvasást, de elsősorban a sok húsvéti kegyelem jó felhasználását kívánom mindenkinek!
A lelkigyakorlat a lélek gyakorlata, lelkünk életének, működésének felülvizsgálata, és felzárkóztatása testi-szellemi életünk mellé. Boldog ember, akinek erre is van ideje. Nem, inkább így: az a boldog ember, aki belátja, hogy erre feltétlenül kell, hogy legyen ideje! Mert a test és lélek kölcsönössége, harmóniája a béke, a boldogság garanciája. A lélek igénye voltaképpen arányos testi munkánk teljesítményével: minél többre tartom lelkem ápolását és az imádságot, annál "minőségibben" élek és alkotok - természetesen a szeretet, a béke és a boldogság értékrendje szerint. Ezek alapján önbecsapásnak és üres, önmentegető félrebeszélésnek kell tartanunk azt a sokat hangoztatott mondatot, hogy "nincs időm imára (misére / Istenre / gyónásra)". Egy imádságos lelkületű szerzetes hajnalban lejegyzett naplóbejegyzése értesse meg velünk az igaz bölcsesség egyfajta fordítottan működő arányosságát: "Ma nem, hogy ne lenne még öt percem se imára; épp hogy annyi teendőm van, hogy most muszáj imádkoznom egy órát". Ez a lelkigyakorlat célja is: egy időre kiszakadni mindennapjainkból, hogy tudatosan és őszinte, tiszta akarással helyezkedjünk Isten jelenlétébe és békéjébe; összpontosítani, felülvizsgálni, szembenézni magunkkal, tisztulni, elhatározni, lelki erőinket letisztítani és mozgósítani, hogy tisztábban, lelkesebben, céltudatosabban közvetíthessük őt lelkipásztori küldetésünkben. Erre sokszor eszembe jut egyszerű, de szemléletes hasonlatként a távolugró vagy a magasugró, aki ugrás előtt közvetlen egy pár lépéssel még hátrébb megy, hogy jó lendületet vehessen, és koncentráltan mérhesse ki, tervezhesse meg lépésbeosztásait, lépésritmusát, hogy célját sikeresen teljesíthesse.
Talán mi, szerzetesek is beleférünk a fent említett "boldogok" kategóriájába, amennyiben számunkra ez az évenként 5-6 napos lelkigyakorlat kimondottan kötelező. Én mindenképpen boldogan élem meg ezeket a napokat. De nem csak szerzeteseknek, papoknak van fenntartva, nem csak ők a ráutaltak, rászorulók. "Ott fakadj virágra, tündökölj, ahová ültetve vagy." - Szalézi Szent Ferenccel, azaz a szaléziánus súlypontú jézusi lelkiség nevében meggyőződéssel valljuk: mindenki számára fontos, aki ebben a világban értelmes és boldog életet akar élni gyermekeivel, rábízottaival. A lelkigyakorlat csendje, önvizsgálata, Isten-ajándékozta békéje, megtisztítása és megújítása a mindennapok minőségi megéléséhez, lelkiségéhez szükséges. Mégpedig - elvileg - mindenkinek.
Megjegyzések