Összesen kb. 160 más és más, Szombathely és környéke legkülönbözőbb helyeiről (vagy pl. Balatonalmádiból netán Maklárról) érkező gyermek jelent meg a nyári tábor eddig eltelt 3 és fél hetében. Hétről-hétre más az eloszlás, de van egy kb. 50 %-os "kemény mag", akik négy vagy legalább is három héten keresztül hűségesen kitartanak. János atya, Gábor jelöltünk és kissé fiatal, ifjonc animátoraink és valamivel idősebb segítőink is nagyszerűen helytállnak, "odateszik" magukat - de hiszen többségük éppen ebből a táborból került ki, tudják tehát, mit s hogyan. Eshet az eső (volt belőle elég), süthet a nap, a gyermekeket mindig sikerült megfelelően foglalkoztatni. Úgy gondolom, kevés lehetőség adódik az unatkozásra, és ez az egyik fő lényeg. A tábori Don Bosco-himnusz már jól ismert (valószínűleg a szomszédok számára is), nyári sláger lett, és közben egészen egyedi, nagyszerű "bansz" (mutogatós ének) érlelődött belőle: Don Bosco, / jó atyánk, / kérünk adj erőt, / mert az ördög fél / a vidám embertől... Ez többé garantáltan nem törlődik ki a gyermekfejekből, talán még másoknak is megmutatják. Terjedjen csak a jóhír...
Az idei tábor témája Don Bosco álmai voltak, amelynek kapcsán a gyermekek is el-eljuthatnak saját álmaikhoz, vágyaikhoz, amit reményünk szerint Istennel egyeztetnek - és akkor már megérte keresztény és szalézi nyári oratóriumot szervezni. Ehhez mi, jelenlévő szaléziak olykor hozzátesszük a mi álmaink - pl. papi, szerzetesi, szalézi hivatásunk kifejlődésének - valóra válását is, ami ki tudja, az évek elmúltával milyen gyümölcsöt terem majd.
Mindeközben, és a délelőtti keresztény tanítás közben, sokat tanulhatunk a gyermekektől is. Az egyik táborlakó, Andris pl. kérdésemre, hogy a vidám játék közben azért el tudják-e képzelni mondjuk az Isten jelenlétét, azt válaszolta: "én láttam Őt". Magamban mosolyogtam a válaszra. Erre a 6 éves Krisztián jelentkezik, hogy elmondhassa: "fontos dolgokat igazán csak a szívünkkel láthatunk jól". A nap folyamán aztán nagy megdöbbenésemre kiderült, hogyan "látta" Istent András. Reggel csúnya biciklis esése volt egy járdaszegély elnézése következtében. A járomcsontját (!) ütötte meg. A sérülést egy csúnya horzsolás jelezte. Na, akkor vélte látni (érezni?) Istent. Így világos lett számomra: bizony végződhetett volna rosszabbul is, ha Ő nincs ott.
Újoncként, mondhatom, megismertem és megszerettem a tábor hangulatát. A helyi gyerekek nagyon fogékonyak és közvetlenek. Illetve helyesebben, mert ez egyben egy folyamat is: fogékonnyá válnak. Általános benyomásom a négy héten: az "elsőző" újoncok hétfőn lehajtott fejjel és szüleiken lógva jönnek, kedd délutánra már vidáman, barátaikkal felszerelkezve alig akarnak hazamenni.
Nehézségem már csupán csak annyi, hogy mindeközben a plébániai hivatal sem állt le, gyakorlatilag megszakítás nélkül megy tovább, a hívek nem ismernek tanulmányi szünetet: így a nyáron olykor kettős (néha többszörös) üzemmódban kell megfelelni. Sajnálni még csak véletlenül sem kell, valahogy minden megy; meg aztán én is csak pótolható, nélkülözhető vagyok.
Megjegyzések