Bemutatkozom

Ki vagyok én?
A magyar nyelv logikus: előbb a családnévvel szűkítsük le a kört a személy meghatározásához, aztán jöjjön a keresztnév! Így a Csányok közül én vagyok a Péter, (immár megboldogult) szüleim nyolcadik, legfiatalabb gyermeke. Budapest belvárosában, a Terézváros szívében, a Teréz körútra (az Oktogon közelében) születtem 1970-ben. Ugyanitt, a belváros hullámzó forgatagában nőttem fel, máig ható kötődésekkel, emlékekkel: életem végéig ideköt a család, ide az iskolai oktatás, ide a hivatás élménye: egy talán mindössze 200 méteres, negyedórás körséta gakorlatilag összefűzi minden fontosabb életállomásomat e korból. 

Személyes Terézváros

Számomra meghatározó érték volt egy szeretetteljes, Isten-hívő, Őt szentmisében is rendszeresen ünneplő nagycsalád közösségében felnőni. Szüleim gyömrői szerelmével két egészen más ág forrott össze a Gondviselés csodájaként: egy székely reformátusból katolizált és egy pápai evangélikus. Testvéreimmel ma is összetartó, egymást segítő, szüleink emlékét ápoló kapcsolatban élünk, összesen 25 unokaöcsémet és -húgomat köszönhetem nekik. Otthoni nevelésem mellett a Szentendrei Ferences Gimnáziumban bontakozott még egyéniségem, ahova kalandos, girbe-görbe úton, de Isten irányította terv alapján kerültem, és itt 1989-ben leérettségiztem.

Testvér- és családi találkozó

Továbbtanuláshoz a bútorasztalos szakmát néztem ki magamnak, és két gyönyörű képzési évemmel párhuzamosan anyaplébániám keretei közt hitem is felnőtté kezdett serkenni. Gyönyörű két év volt, amely alatt azonban váratlanul megismerkedtem egy könyvből Bosco Szent János életével, aki oly mértékben lenyűgözött, hogy szép lassan és szelíden, hangtalan fohászkodások, magával ragadó szentségünnepek közvetítésével átalakította életemet: szalézi hivatást nyertem, és rá fél évre, 1991-ben beléptem a novíciátusba Szombathelyen (Ábrahám Béla és Andrásfalvy János mellett).

Először 1992-ben kerültem Óbudára rendtársaimmal, mint kispap, kétéves filozófiai tanulmányokra. Majd 1994-ben egyéves pasztorációs gyakorlatra Amstettenbe (Ausztria) kerültem, az ottani szalézi oratóriumba. 1995-től 1999-ig az alsó-bajorországi szalézi főiskolán, Benediktbeuernben végeztem teológiai tanulmányaimat. 1999-től 2002-ig Újpesten szolgáltam, 2000. május 20-án itt szenteltek pappá, a Főplébánián.
2002-ben volt a másik Óbudára érkezésem, az új tartományfőnökségre Havasi atyával együtt. 2006-tól 2009-ig óbudai igazgató lettem, majd 14 évet töltöttem Szombathelyen plébánosként és összesen 12 évet igazgatóként. Mindenhol csodálatos, emlékezetes éveket töltöttem, és közben egyre jobban, érzékenyebben és meghatódottabban csodálkozom rá a jó Isten már kicsiny dolgokban is megnyilvánuló nagyságán és Gondviselésén.

A szombathelyi Szent Kvirin plébániatemplomunk előtt

És most, 2023 szeptemberében tartok a harmadik Óbudára érkezésemnél: igazgatóként. Vallom és saját bőrömön örvendetes módon tapasztalom, sőt, egyre jobban élvezem a sommás bölcsességet: "A (jó) pap holtig tanul" (ti. az életből). (Halálával pedig: befejezte tanulmányait. :-) ) Szeretnék "jó pap" lenni, és készséggel állok elébe harmadik (élet)szakaszú óbudai tanulmányaimnak.