Szombathely szabad város. (Na persze, hogy egy város mennyire és hogy mitől szabad, az természetesen relatív.) De jó ezt kimondani! Egy ember életéhez is - jó esetben - több jótékony megszabadulás-élmény köthető: megszabadulás szabadságunkat erőszakosan behatároló korlátainktól, életbeszűkítő élősködőinktől, bűneinktől. Ugyanígy képes egy város is fellélegezni nagy veszélyei elmúltával. És közben egyre jobban várossá, közösséggé válik. Egy szép hag
yomány, pontosabban egy korabeli fogadalom évről-évre történő megtartása a város egyik megszabadulás-élményének ünneplése Szent Sebestyén és Szent Fábián pápa, vértanúk ünnepéhez kötődik. A XVIII. század elején érte el a várost - a szigorú óvintézkedések ellenére - a "fekete halál", a pestis. Kegyetlen hatása végigsöpört az akkor kicsiny városon, majd' 2 éves tombolása alatt több ezer áldozatot szedett (korabeli beszámoló szerint volt időszak, amikor napi 30-35-en haltak meg a járvány következtében). A hívek ekkor tettek buzgó imádság közepette fogadalmat a fent említett szentek közbenjárásáért folyamodva, hogy amennyiben a város mentes lesz a gyilkos kórtól, évenként gyertyás körmenetben adnak hálát Istennek. A város megszabadult, az ígéretet pedig mindmáig évről-évre hűséggel megtartják a helyi hívek. Ennek állít emléket az e korból származó, a 2000-ben a Főtérre áthelyezett neogót Szentháromság-szobor is.
yomány, pontosabban egy korabeli fogadalom évről-évre történő megtartása a város egyik megszabadulás-élményének ünneplése Szent Sebestyén és Szent Fábián pápa, vértanúk ünnepéhez kötődik. A XVIII. század elején érte el a várost - a szigorú óvintézkedések ellenére - a "fekete halál", a pestis. Kegyetlen hatása végigsöpört az akkor kicsiny városon, majd' 2 éves tombolása alatt több ezer áldozatot szedett (korabeli beszámoló szerint volt időszak, amikor napi 30-35-en haltak meg a járvány következtében). A hívek ekkor tettek buzgó imádság közepette fogadalmat a fent említett szentek közbenjárásáért folyamodva, hogy amennyiben a város mentes lesz a gyilkos kórtól, évenként gyertyás körmenetben adnak hálát Istennek. A város megszabadult, az ígéretet pedig mindmáig évről-évre hűséggel megtartják a helyi hívek. Ennek állít emléket az e korból származó, a 2000-ben a Főtérre áthelyezett neogót Szentháromság-szobor is.
Fogadalom, ígéret megtartása, annyi évszázadon keresztül. Nem kis dolog. Ez is a város hűségéhez tartozik. És az emlékezés. Mi is képviseltetve voltunk a város ünnepen elmúlt vasárnap a szombathelyi székesegyházban. Mára bizonyára már kissé megkopott a három évszázaddal ezelőtt érzett eleven hála és öröm. De talán tanít és erősít minket az akkori lakosságnak a hihetetlen kínban megnyilvánuló vallási buzgósága. Megszabadulni pedig egy egész városnak, népnek is mindig van mitől. Keressük csak nyugodtan mi is tiszta szemmel korunk parazitáit, amik szabadságunkban, lényeglátásunkban, emberségünkben korlátoznak, sokszor olcsó, könnyen kivívható szabadságnak mutatkozva! Ebben a harcban különösen kiszolgáltatottnak bizonyul a mai ember: nem látjuk tisztán, hogy voltaképpen ki ellen kell megszabadulnunk, csak érezzük, hogy - demokrácia ide, emberi jogok oda -, "kényszeres" a mozgásunk, beszűkült a mozgásterünk. Ki magyarázza el, hogy mi az igazán jó, boldogító az életben? Ki szabadít meg minket a negédesen kínálkozó vagy épp erőszakos magukat ránk tukmáló ügynök- és érdek-segítőktől? Ki mutat fel egy hiteles, belülről fakadó, lelkiismeretes erkölcsöt? Kinek jut eszébe ma a kor ínségét felismerve Isten segítségéért fohászkodni?
Megjegyzések