Egy tökéletesen megrendezett spontán kirándulás emlékére

A pihenőkereszt vonzásában

A 48-as szabadságharc idén "hosszú hétvégét" támogató ünnepét magunk is kis felszabadulásként megélve kihasználtuk az alkalmat, hogy házközösségi kiruccanást tegyünk. Nem sokat gondolkodtunk, amikor a közelmúlt egyik nagy és messze nyúló felfedezését az étkezésközi beszélgetéseinkben többször átrágva az amúgy is felfedezésre váró Sopront jelöltük meg úticélként. Ehhez még annyit előzetesben meg kell említeni, hogy nemcsak, hogy a 3 pesti rendtárs közül egy sem, de a közeli Ikerváron és Szombathelyen jelentősebb időt töltő Gábor testvér sem járt még (belátható időn belül) a leghűségesebb városban, Magyarország egyik legnyugatibb csücskében.

Megpihenve a kereszt tövénél

Na, de vissza a felfedezéshez, amelyet pesti létemre nekem volt szerencsém ismertetni szombathelyi híveinkkel. Interneten történő korábbi szenvedélyes Kvirin-kutatásaim során meglepve értesültem egy bizonyos emlékműről Sopron határában, a Balfi úton. (Sajnos, 1700 éves távlatból viszonylag kevés hozzá kötődő emlék maradt fenn.) Ez az oszlop védőszentünk egyik jelentős életállomásának emlékére állíttatott a XIII. században. "Pihenőkereszt" - így tartják számon a soproniak, és talán többségük mit sem sejt arról - mint ahogy azt ott helyben egyetlen felirat sem jelzi -, hogy ez annál sokkal több. Már 6 méteres magasságával kiemelkedik a hasonló útszéli emlékművek közül, de, ami a lényeg: a 4. sz. elején a hagyomány szerint itt állt meg pihenőre a római katonaság az agg, bilincsbe vert püspökkel, mielőtt Savariába vitték volna ítéletre. Az akkori település, Scarbantia hívő lakossága megneszelte a bátor és hitvalló püspök közeli jelenlétét, és enni-innivalót hoztak számára. Az elbeszélés alapján Kvirin (Kerény, Quirinus) püspök megáldotta az ételt, mire bilincsei lehullottak, majd fogvatartóit (!) megvendégelve szeretetlakomát (agapét) tartott. Ellenségekkel együtt étkezni - erős, időtálló keresztény üzenet (1700 év távlatából is)! A helynek, ami kimondott lelki oázis, kis kertecske, ma is lelke, szellemisége van. Utunkat rövid, közbenjárást kérő imádság után a közeli város felé folytattuk.

A város szívében

A várostáblánál fogást - és bekötő utat - kerestünk a felfedezendő városon. Személyes kötődéseink között pl. megemlékeztünk többek között egyik rendtársunk bátyjáról, aki tudomásunk szerint itt él négy gyermekével... Egyszerre csak felfedezni és látni véltem történetesen ezen rendtársunk édesapját, azaz a nagypapát. Fék, visszatolatás, beazonosítás: igen, ez valóban ő, a helyi nemzeti ünnepségről tért haza övéihez, pont itt és épp most. Megörültünk egymásnak, majd elfogadva a kedves és lelkes invitálást, rövid, bensőséges családi látogatással örvendeztettük meg magunkat és vendéglátóinkat.

Kisvártatva továbbálltunk, és el kell mondanunk benyomásainkat: az előttünk szép lassan feltárulkozó város valósággal megigézett bennünket. Nem hittünk és nem számítottunk erre a csodára: impozánsan sugárzó és egyszerre kis kedves, szinte külön egyéniséggé váló épületek, különböző ékszertemplomok, összekötő sikátorok, egy nagy óváros, és mindenhol élet - ráadásul mindez tavaszi napfürdőben! A város fellobogózva, nemzeti trikolórba öltözve, körös-körül gyermekes családok, mozgás. A domonkos templomban épp mise volt, ezért minden barátságos tárt nyitottsággal hívogatott bennünket. Az ebéd, amit a központban szolidabb helyen költöttünk el, bőséges és finom volt - így most már mindenestül megelégedetten indultunk hazafelé, ahol már - hála lelkes itthon maradó animátorainknak - működő és mozgásban lévő oratórium fogadott bennünket.

Nemzeti színekben Petőfivel

Már csak a beteljesedést lekerekítő kisepizódot jelentette, hogy amikor a vasárnapi prédikációba lelki mondanivalóul "becsomagoltam" a püspök példás tettét a balfi úton, a mise után egyik Óbudáról (Budapest) érkező barátunk, Attila, belső zsebéből egy fénymásolatot nyújtott át nekem ezekkel a szavakkal: "Péter atya, hallva prédikációd azt kell mondjam: nincsenek véletlenek! Feleségem ezt küldi Neked." Az átnyújtott lapon a Képes Pesti Hírlap 1932. márc. 25-i, nagypénteki számának nyitóoldala, amelyen a Pihenőkereszt (korabeli) fényképe látható! Egyedi kuriózum, sőt, ritka kordokumentum. (Ehelyt is köszönöm Juditnak!)

Szent Kvirin Sopron határában ünnepelt agapéja, de különösen az ehhez szervesen kapcsolódó mélyen keresztény mondanivalója jó nagyböjti példa lehet az egyházi közösségnek, egyéni kereszténynek. A város meglátogatását természetesen mindenkinek javaslom, akár szombathelyi "támaszpontunkról" való megközelítéssel is. De ezentúl ki ne maradjon a jó töltekezést nyújtó imádságos agapé-uzsonna a balfi úti Szent Kvirin Pihenőkeresztnél!!