Megújultan megújítva

Megérkeztünk ötnapos szentkereszti lelkigyakorlatunkról a "Szalézi Szentföldről", Péliföldszentkeresztről (sokan mondják amolyan "tudatlan tudatalatti" elszólással Péliszentföldkeresztnek!). Ismét megtapasztalhattam, hogy szent ez a hely, a magyar szalézi szentség bölcsője és forrása egykor, de ma is. Csodálatos, frissülő tavaszi táj a Gerecsében, de annyi minden még: megújító találkozások, imádságok, közösségi szentmisék, egyedüllétek, elmélkedések, előadások és együttlétek... és ezek után talán kár is tovább magyarázni.

Szentkereszt egyik ikonja: a nemesnövésű öreg tölgy

A megújult ember vagy megerősíti magában a jól bevált régi értékeket, vagy a megújulás erejében és jegyében újít. Utóbbi szerint megújult lelkesedésemben hozott döntésemmel egy pár gombnyomással én is megújítottam a blog külcsínjét. Nem, aki ismer, tudja, hogy nincs bennem állandó újítási viszketegség; nem is a modern korszak diktálta "mindig újat!" őrülete vezetett. Sokkal inkább az a többlet, hogy az új megjelenéssel együtt új funkciók alkalmazására van lehetőség. Így most már cikkeimet lehet (de nem kötelező) pl. nyilvánosan minősíteni. De az új forma több másra is alkalmas: lelkesítő visszajelzésre, az olvasói igény felmérésére, netán kedvcsinálónak a messzi távolból idetévedt ismeretlen internetvándor számára. Egy pár kattintással néhány közösségi oldalon is népszerűsíteni lehet a cikkelyeket - amennyiben persze elnyerte az olvasók tetszését. 

Továbbra is szíves-örömest fogadom az olvasmányokra reagáló visszajelzéseket, bejegyzéseket is, alkalmasint a privát megjegyzéseket. Azoktól, akik megszokták a régi külalakot, megértést kérek, az újat örvendezve fogadókkal pedig együtt örvendezek!