Engedtessék meg nekem, hogy egyre növekvő hiányérzetemből eredően pár nappal a halála után bensőmből kikívánkozó személyes nagyrabecsülésemmel adózzak egy különleges a futballzseni előtt, akinek brilliáns tudása életem része lett...
Maradona mindent, muszáj kihangsúlyoznom: tényleg MINDENT tudott a labdával, ami netán a mai ifjabb szurkolók szurkolóknak újnak tűnne (zidane-csel, rabbona, ollózás, stb). Legfeljebb ezek variánsai, mutációi jelenhetnek meg. Ebben áll egyedi zsenialitása, hogy akár tudjuk, akár nem, az újkor focifejlődését döntően befolyásolta, meghatározta. Olyan géniusz volt, hogy ma már nincs, egyszerűen nem lehet új a nap alatt a focib..., bocsánat, a labdarúgásban, a labda rúgásában.
Személyes emlékeim szerint sorolhatom: test- és egyéb cselei, ütemváltásai, rugótechnikája, fifikus kombinációs leleménye, passzok, robbanékonysága, gyorsasága, közönségszórakoztató trükkjei - hirtelen ezekre emlékezem. Nagyon élveztem a pályán való megjelenését, mozgását.
És a mai sztároktól az különbözteti még meg, hogy a pályán (és azon kívül is) láthatólag élvezte a játékot, bizsergett, pezsgett - a játék hatása, varázsa alatt élt. Érzékeltethetném így is: a labda önmagában, míg a Zseni közelébe nem került, csak egy élettelen, érzéketlen bőrcafat volt, a kontakt után viszont a rugalmas anyag vidám öntudatra ébredt, dinamikus és gazdájának mindenben engedelmeskedő társsá lett. Élvezni a játékot, illetve élvezni a sikert... Az már két külön dolog. Előbbit öröm volt nézni, utóbbival talán nem bánt eléggé óvatosan, körültekintően.
 |
| Az 1982-es VB-n ellenünk |
El Diego abban is nagy volt, hogy bár páratlanul egyedi, domináns jelenség volt, nagyon sokszor rendelte alá magát a csapat érdekének: nem kivagyiskodott, nem követelte magának a tizenegyesek eggyel több rúgott góllal és egyedi rekordállítással kecsegtető alkalmát, hanem, ha kellett, cselezett, lőtt, máskor fáradhatatlan kombinációs (hiszen a foci szellemi sport is) és technikai készséggel, és csillapítatlan kedvvel osztogatta a tűpontos, kreatív labdákat, és számos esetben az önzetlen gólpasszokat, motorizálta csapatát. Élvezte a csapatjátékot. A tűz és a szenvedély bizony sípszótól sípszóig lángolt benne. Alibizés kizárva. (Legfeljebb majd csak edzőként.) A Földre tagadhatatlanul maradandót alkotott, hála érte - ám őt magát vallássá, egyházzá tenni (mint ahogy egyes elvakult, fanatikus rajongói gondolják) teljes oktondiság. A többi az Ítélőbíróra tartozik!
Függelék:
Ja, és ki az a 3 játékos, aki eszembe jut róla? Puskás, Pelé, Messi. Másoknak?
Megjegyzések